성경읽기표 — 맥체인 1년 통독

The New Heaven, the New Earth, and the New Jerusalem

¹Ezután új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt és tenger sem volt többé.

²És én, János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, felkészítve, mint a vőlegény számára felékesített menyasszony.

³És az égből hangos szózatot hallottam, amely ezt mondta: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga Isten lesz velük.

⁴És Isten letöröl szemükről minden könnyet és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.“

⁵Aki a királyi széken ül, ezt mondta: „Íme, mindent újjáteremtek.“ És ezt mondta nekem: „Írd meg, mert ezek a beszedek megbízhatóak és igazak.“

⁶És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.

⁷Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és ő pedig fiam lesz.

⁸De a gyáváknak, és hitetleneknek és utálatosoknak és gyilkosoknak és paráznáknak és varázslóknak és bálványimádóknak és hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.“

The Glory of the Holy City and Its Design

⁹És a hét angyal közül az egyik hozzám jött, akinél a hét utolsó csapással teli pohár volt, és ezt mondta nekem: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.“

¹⁰És lélekben elvitt engem egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá.

¹¹Benne volt az Isten dicsősége, és annak ragyogása hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspis kőhöz,

¹²és nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja és a kapukon tizenkét angyal, és a felírt nevek, Izrael fiai tizenkét törzsének nevei.

¹³Napkeletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu.

¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának neve.

¹⁵Aki velem beszélt, annál egy arany mérővessző volt, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.

¹⁶És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost mérővesszővel: tizenkétezer futam, hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő.

¹⁷És megmérte annak kőfalát: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.

¹⁸És a kőfal jáspisból épült, a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.

¹⁹És a város kőfalának alapja drágakövekkel volt ékesítve. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt.

²¹A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy volt, minden egyes kapu egy gyöngy, és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg.

The City with No Temple, Filled with Light

²²És templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma és a Bárány.

²³És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége megvilágosította, és lámpása a Bárány.

²⁴És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik dicsőségüket.

²⁵Annak kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem is lesz ott.

²⁶És a pogányok odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket,

²⁷és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik be vannak írva az élet könyvébe, amely a Bárányé.

The Empty Tomb

¹A hétnek első napján pedig korán reggel, amikor még sötét volt, odament a magdalai Mária a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírról.

²Elfutott tehát, és elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt!“

³Elment tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.

⁴Együtt futottak mindketten: de a másik tanítvány hamar megelőzte Pétert, és előbb jutott a sírhoz,

⁵és lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők, de mégsem ment be.

⁶Nyomban utána megjött Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a lepedők ott vannak.

⁷És a keszkenő, amely a fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

⁸Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és látott és hitt.

⁹Mert nem értették még az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

¹⁰A tanítványok ezután visszamentek az övéikhez.

Jesus Appears to Mary Magdalene

¹¹Mária pedig kinn állt a sírnál és sírt. Amíg azonban siránkozott, behajolt a sírba,

¹²és látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.

¹³Azok ezt mondták neki: „Asszony, miért sírsz?“

¹⁴És mikor ezeket mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.

¹⁵Mondta neki Jézus: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?“

¹⁶Jézus ezt mondta neki: „Mária!“

¹⁷Jézus azt mondta neki: „Ne érints engem, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz, hanem menj az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.“

¹⁸Elment a magdalai Mária, hírül adva a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.

Jesus Appears to the Disciples

¹⁹Mikor azért este lett, azon a napon, a hétnek első napján és mikor az ajtók a zsidóktól való félelem miatt zárva voltak ott, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“

²⁰És ezt mondva megmutatta nekik a kezeit és az oldalát. Örvendeztek azért a tanítványok, hogy látják az Urat.

²¹Ismét mondta nekik Jézus: „Békesség néktek! Amiképpen engem küldött az Atya, én is küldelek titeket.“

²²És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik: „Vegyetek Szent Lelket.

²³Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak.“

The Doubt and Faith of Thomas

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt ővelük, amikor eljött Jézus.

²⁵A többi tanítvány ezt mondta neki: „Láttuk az Urat.“

²⁶És nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, Tamás is ő velük volt. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus, és megállt középen, és mondta: „Békesség néktek!“

²⁷Azután mondta Tamásnak: „Hozd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, és hozd ide a kezedet, és tedd az én oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.“

²⁸Tamás pedig így felelt: „Én Uram és én Istenem!“

²⁹Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.“

³⁰Sok más jelt is tett ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.

³¹Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében.